Halottak napja környékén az ember sokat gondol az elhunyt szeretteire, és a saját életére, halálára is. Ha meghalok elmondhatom-e, hogy jó életem volt, sikeres voltam?

Egy érdekes tanulmányt olvastam nemrégen erről, ki hogyan boldogul az életben? Előre elrendeltetett a siker, a kudarc?

A Harvardon ( erre itt van sok-sok pénz ) szokatlanul hosszú távú (90 éves ) kutatást végeztek, a jó élet titkát keresve. 1910 és 1930 között született több mint 800 ember életét kísérték végig. Családtörténetet, eseményeket, tanulmányokat, stb. De mindenek előtt azt, hogy milyen stratégiákat vetnek be a krízisek, konfliktusok megoldására. Ezeket ugyanis nem céltudatosan választjuk, de az élettapasztalattal alakulnak, változnak. A kutatás lassan lezárul, meghalnak a résztvevők és most kezdik összegezni az életutakat.

A kutatásban a pszichológiában már ismert életkör gyűrűket feladatokkal azonosították, melyekkel mindenki szembesül. Első feladatunk az életben térben és időben elszakadni a szülői háztól, önálló identitást kialakítani. Aztán olyan pályát találni, amely megfelel a képességeinknek és elismerést hoz. (Azt hiszem nálunk manapság ez igen nehéz). Később meg kell tudni, mit jelent az intimitás - egy teljes és legalább tíz éven át tartó stabil kapcsolatban.

Az így megszilárdult énnek a következő életfeladata az élet "elajándékozása" a következő generációnak. Nemcsak a saját gyerek, hanem általában a fiatalabb generáció esetén a tudás, a kollektív értékek és tapasztalatok átadása. Végül már csak az marad, hogy békét kössünk magunkkal, elfogadjuk életpályánkat.

A sikeres emberek esetében a siker nem elsősorban a pénz, hatalom, mert siker lehet a családom, gyermekeim is. Sem gazdagságra, sem magas intelligenciára nincs szükség életutunk elvégzéséhez, de valamire igen: hogy embereket engedjünk be az életünkbe, bizalmon és szereteten alapuló kapcsolatokat.

A kutatás szerint egyenletesen oszlottak meg az összes társadalmi réteg és intelligenciaspektrum minden területén a boldog és kevésbé boldog emberek. Igazolták, hogy a hosszú, egészséges és teljes öregkor előre megjósolható évtizedekkel előbb.

A képzés pl. határozottan élethosszabbító, de még inkább az emberi kapcsolatok. Fontos a középső életszakaszban a stabil partnerkapcsolat és a korai szakaszban a családi kötelékek - testvérek, szülők.

Jó hír: a magas koleszterinszint, a stressz, pszichoszomatikus betegségek nem befolyásolják mérhetően az élettartamot.

Mi volt a közös a kutatásban boldog-egészségesnek nevezett csoportban? Az a képesség, hogy tudnak szeretni és hagyják magukat szeretni. Egyszerű igazság, mondja a kutatásvezető:

Happiness equal love.